Nehezen veszem rá magam az írásra. Majcihisztikről nincs kedvem írni.
Van ugyan téma.Zazzal elkezdtem a cicimegvonást. Fokozatosan... Nappal már csak ebédutáni alváshoz van. Nem is keresi. Néha eszébe jut,de nincs hiszti érte. Odajön megsimizi vagy puszit ad rá... ez aranyos. Viszont éjjel... Most este az alvásnál megkapja a hőn áhított cicit,de nam hagyom,hogy azon aludjon el. Hát emiatt van háborgás rendesen. Meg a 15 perces altatás is sokkal tovább tart, fárasztóbb. Éjjel sem igazán kapja meg, ha felébred mindenféle mese, hátsimi, nyugtatás, csigorincsel, praktika következik. Ő persze mérges rám és néha üt, néha csíp de mindenképp üvölt a fülembe. De most már nem sokkolós sírás, hanem erős kiabálós háborgás. Ha sokkolóan sírna, bizony én odaadnám!!!! Azt nem bírja az én lelkem.
De a háborgásos sírás közben amikor vmelyik mondatom érdekelni kezdi,akkor a visítást abbahagyva figyel és pár pillanat alatt bealszik éjjel. Csak addig kell mindenféle hetet-havat összehordani neki. Egyik nap a mikulás,másnap a cica, harmadnap a Teletubbies zökkenti ki. Na ez ám a feladat holtkómásan szórakoztani egy kiabálót!!!
Így igazából reggel, délben, este van már csak tejci.