Dóri...

Leírom,hogy nehogy elfeledjük, elsô lánykát Zazim életében.
Volt egy bölcsis kislány, Dóri akivel Zazi nagy barátságot kötött tavasszal.
CSak a bölcsiben találkoztak, nem játszótereztek Dóriék,ott ahol mi.
Együtt építették a kockatornyokat, nap, mint nap. Olyan profi szintre jutottak, hogy nagyobb tornyok készültek ,mint Margó vagy Ildi. Persze az összeépítésben a bölcsinénik is segítettek. Együtt motoroztak az udvaron és együtt játszottak.
Kiderült Dóriék elköltöztek,így nem a környéken kezdte az ovit.
Hiába telt el a nyár Zazi nagyon sokat emlegeti. Épp imént is. Neki a Dóri nagyon hiányzik!!!
Hetente többször, Dóri még nem kopik a szívébôl!!! :)

Ovi...

Reggelente már nem az oviba és a bölcsibe megyünk,hanem az oviba és az oviba.
Zazi is nagy lett és ovis.
Az elsô nap sikerült balul. Mint profi böcsis, Zazi megzavarodott attól,hogy anya ott van az oviban. Így ahelyett,hogy bent játszott volna a többiekkel,mindig anya mellett akart kint lenni a folyosón. Lelkileg összezavarodott,fizikailag meg kipurcant.
Óriás hisztivel tértünk haza.
Második nap mondtam,hogy otthagyom és amikor a reggeli anya maradj itt elmúlt (25 perces kitartó üvöltés) utána örömmel,mosollyal jókedvvel volt az oviban. Játszott, evett (ô a legtöbbet) és aludt,majd örömmel várt engem.
Ez azóta is így van,csak reggel már nem üvölt,hanem bemegy a csoportba.
Asszem túl lettünk a beszoktatáson. Halacska csoport, hold jellel. :)
Bölcsibe nap, oviba hold. :)))
Minden nap együtt játszanak az dvaron Majcival. És ez jóóó.
Délután meg kihasználom a jóidôt. Megyünk mindenfelé. Asszem beteltem a nagyjátszi látványával. Már nem bírok ott lenni mindennap.
Inkább Margitsziget, Csillaghegyi közösségi ház (udvarán egy kiszuperált villamossal), szóval kalandozunk.

Élet a nyúlalomban...